Mărturii Meditaţii

Sodoma şi Gomora înainte de prăpăd / SODOMA ÉS GOMORA A PUSZTULÁS ELŐTT

Vom cerceta cu de-amănuntul istoria cetăţilor Sodoma şi Gomora, din Biblie. Această istorie nu este o istorie ca oricare alta. Istoriile din Biblie sunt altfel de istorii. Ele sunt învăţături şi chemări pentru noi şi mântuirea noastră.

Aşa e şi cu istoria cetăţilor Sodoma şi Gomora. Ea este o chemare a Dumnezeirii. Ea ne arată ca o oglindă starea noastră păcătoasă şi strigă pe noi să ieşim din rău­tăţi. „Domnul a prefăcut în cenuşă cetăţile Sodoma şi Gomora ca să slujească de pildă celor ce vor trăi în fărădelegi“ (II Petru 2, 6).

În acest înţeles vom cerceta cu de-amă-nuntul istoria cetăţilor Sodoma şi Gomora. Minunate învăţături sunt şi în această istorie. De la început până la sfârşit, istoria cetăţilor Sodoma şi Gomora este plină de învăţături sufleteşti.

Le vom arăta rând pe rând.

Ce spune Biblia despre cetăţile Sodoma şi Gomora?

Din Biblie putem afla că:

Locuitorii Sodomei şi Gomorei erau din urmaşii lui Ham (Fac. 10, 6), adică şi de viţa lor erau răi. Mai amănunţit Biblia nu ne spune cum au ajuns aici şi cum şi-au zidit cetăţile. Biblia ne spune numai două lucruri: oamenii din aceste cetăţi trăiau într-un ţinut plin de bel­şug şi bogăţie, iar, a doua, că erau foarte stricaţi.

Cetăţile Sodoma şi Gomora erau aşezate în câmpia Iordanului. Azi această câmpie e o pustietate mare. E un ţinut mort ca şi Marea Moartă, fără vegetaţie şi fără viaţă. Nu însă aşa era acest ţinut înainte de prăpădul cetăţilor. Biblia ne spune că în timpul acela valea Iordanului era un adevărat paradis. Iordanul nu se oprea în Marea Moartă, ci curgea înainte până la Marea Roşie, revărsând în jurul lui viaţă şi belşug.

Când Avraam s-a despărţit de Lot, fratele său, Lot şi-a ales câmpia Iordanului tocmai pentru belşugul ei. „Şi ri­dicându-şi Lot ochii, a văzut că toată câmpia Iordanului era bine udată. Înainte de a nimici Domnul Sodoma şi Gomora, până la Ţoar, era ca o grădină a Domnului, ca ţara Egiptului“ (Fac. 13, 10).

Fireşte, într-un ţinut plin de atâta bunătate, locuitorii Sodomei şi Gomorei duceau o viaţă uşoară şi plină de belşug. Dar s-a întâmplat şi aici ceea ce se întâmplă şi azi. Îndestularea şi îmbuibarea i-a semeţit pe oamenii din cele două cetăţi; i-a făcut să uite de Dumnezeu şi să se cufunde în păcate. „Iată aceasta a fost nelegiuirea Sodomei: îngâmfarea, îndestularea de pâine şi nepăsarea“ (Iezec. 16, 49).

Ah, ce ticălos mare-i omul! Când apucă la trai bun şi belşug, el uită pe Dumnezeu. S-a-pucă de păcate. „Şi a mâncat Iacob şi s-a săturat şi a uitat pe Domnul. Israil s-a îngrăşat şi a părăsit pe Dumnezeu, Ziditorul, şi aducea jertfă dracilor“ (Deut. 32, 15). Când apucă omul la belşug, în loc să mulţumească lui Dumnezeu, el uită pe Dumnezeu. Prisosul de belşug şi îndestulare, omul îl pre­face în păcat.

Prima învăţătură ce ne-o dau Sodoma şi Gomora aceasta este: „Şi după ce vei mânca şi te vei sătura şi îţi vei zidi case, şi după ce ţi se vor înmulţi boii tăi şi oile tale şi banii şi toate câte ai, ia aminte să nu te înalţi cu inima şi să uiţi pe Domnul Dumnezeul tău“ (Deut. 8, 12-l5).

Păcatul oamenilor din Sodoma şi Gomora era îmbui­barea; era stricăciunea sufletească din cauza belşugului. Păcatul nostru este mai mare decât acesta. „Pe viaţa Mea, zice Domnul, Sodo-ma n-a făcut ceea ce voi aţi făcut“ (Iezec. 16, 48).

Şi anume ce?

Apoi aceea că Sodoma şi Gomora n-au trecut prin focul lipsurilor, greutăţilor şi necazurilor. Că, poate de tre­ceau, se îndreptau. Ei au murit înecându-se în belşug.

Pe noi însă Domnul ne-a băgat de ani de zile în focul greutăţilor, lipsurilor şi necazurilor. Ne-a băgat în acest jug ca să ne îndreptăm şi de răutăţi să ne lăsăm. „Pentru­ că în mijlocul belşugului, n-aţi slujit Domnului Dumnezeu, veţi sluji în mijlocul foamei, setei, goliciunii şi lipsei de toate… Domnul va pune pe grumazul vostru un jug de fier“ (Deut. 28, 47-48).

De ani de zile Domnul ne-a băgat cu adevărat într-un „jug de fier“. Dar noi ne vedem înainte de păcate şi răutăţi.

„Aşa zice Domnul: «bătutu-v-am cu grindină şi arsură în grâu, dar nu v-aţi întors către Mine… V-am nimicit ca pe Sodoma şi Gomora, aţi ajuns ca un tăciune în foc, dar nu v-aţi întors către Mine»“ (Amos 2, 7-11).

Şi încă ceva. Sodoma şi Gomora erau două cetăţi în „plină înflorire“ şi „în plin progres“. Dar, vai, ce folos de înflorirea lor materială, dacă viaţa lor cea sufletească era putredă şi putrezea mereu?!

Se vorbeşte şi în zilele noastre despre „progrese cu paşi repezi“. E plină lumea cu fel de fel de invenţii şi maşinării. Dar ce folos de acest progres cu paşi repezi dacă viaţa cea sufletească a oamenilor e în plin „regres“, e putredă şi putrezeşte mereu?!

Fratele meu! Gândeşte-te nu numai la istoria Sodomei şi Gomorei, ci gândeşte-te mai ales la tine. Gândeşte-te că poate şi viaţa ta s-a făcut o mică Sodomă şi Gomoră. Ai învăţătură, ai casă mândră, ai bani, ai belşug, dar ce folos de toate acestea dacă viaţa ta cea sufletească este stricată? Ce folos de viaţa ta dacă, în ziua de apoi, va veni peste ea focul şi pucioasa osândei veşnice?

Preabunule Doamne! Poate şi viaţa mea este o mică Sodomă şi Gomoră. Poate că şi eu petrec într-un loc ce ameninţă să ia foc şi pieire veşnică. Trezeşte-mă, Doamne, trezeşte-mă, să văd starea păcătoasă în care mă aflu! Mai bine mă trezeşte cu nuiaua suferinţelor şi încercărilor decât să trăiesc „liniştit“ într-o Sodomă şi Go-moră de păcate şi de pieire veşnică.

Sodoma și Gomora / Iosif Trifa, Editura «Oastea Domnului» – Sibiu, 1998

* * *

Részletesen fogjuk tanulmányozni Sodoma és Gomora történetét a Bibliából. Ez a történet nem olyan, mint bármely más történet. A Bibliában lévő más történetek merőben eltérnek ettől. Ezek számunkra tanulságosak és megtérésre hívnak bennünket, hogy üdvözülhessünk.

Így van ez Sodoma és Gomora történetével is. Ez egy hívó szó az Istenségtől. Ez, mint egy tükör, úgy mutatja meg nekünk bűnös mivoltunkat és erélyesen arra szólít fel minket, hogy szabaduljunk meg a bűntől. „Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Go­mora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek.” (2 Pt. 2, 6)

Ebben az értelemben részletesen fogjuk tanulmá­nyozni Sodoma és Gomora történetét. Gyönyörű tanítások vannak ebben a történetben is. Sodoma és Gomora története az elejétől a végéit tele van lelki tanításokkal. Sorban bemutatjuk őket.

Mit mond a Biblia Sodoma és Gomora városairól?

A Bibliában megtalálhatjuk, hogy Sodoma és Gomora lakói Hám leszármazottai (1 Móz. 10, 6), vagyis eredettől kezdve rosszak és gonoszak voltak. A Biblia nem tér ki teljes részletességgel hogyan értek oda és hogyan építették fel ezeket a városokat. A Biblia két dologról beszél nekünk: egyfelől, hogy e városok lakói nagy gazdagságban és bőségben éltek, másfelől, hogy ezek az emberek nagyon romlottak voltak.

Sodoma és Gomora a Jordán síkságán fekvő vá­rosok voltak. Ma ez a vidék egy nagy pusztaság. Ez egy kihalt terület úgy, mint a Holt-tenger, vegetáció és élet nélkül. Ez a hely nem volt ilyen a városok elpusztí­tása előtt. A Biblia azt mondja, hogy ez a vidék, a Jordán völgye egy igazi paradicsom volt. A Jordán nemcsak a Holt-tengerbe ömlött, hanem rajta keresztül a Vörös-tengerbe, így lett az a vidék tele bőséggel és élettel.

Amikor Ábrahám elvált Lóttól, az ő „testvérétől”, Lót maga választotta a Jordán vidékét éppen a bősége miatt. „Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje.” (1 Móz. 13, 10)

Sodoma és Gomora lakói e gazdag vidéken gondtalan és bőséges életet éltek. De itt is megtörtént az, ami napjainkban is megtörténik. A bőség zavara oly mértékben dölyfössé és önteltté tette őket, hogy megfeledkeztek az Istenről, és elsüllyedtek a bűnben. „Az volt a bűne… Sodomának, hogy bár fennségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki de a nyomorultat és a szegényt mégsem támo­gatta.” (Ez. 16, 49)

Ó, milyen aljas is az ember! Amikor jól megy sora és mindenből van neki bőven, megfeledkezik Istenről. A bűn útjára lép. „Meghízott Jesurún, kirúgott a hámból – meghíztál, kövér, hájas lettél! – és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját.” (5 Móz. 32, 15)

Milyen aljas is az ember! Amikor bőségben él, ahelyett, hogy megköszönné azt Istennek, elfordul tőle. Az ember a bőséget átformálja bűnné.

Az első tanítás, amit Sodoma és Gomora szol­gáltat, a következő: „Amikor jóllakásig eszel, szép há­zakat építesz, és azokban laksz, amikor elszaporodnak mar­háid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról…” (5 Móz. 8, 12-14)

A sodomai és gomorai emberek bűne a földi javakban való dúskálásból eredt, és a bőség megron­totta a lelküket. A mi bűnünk ennél sokkal nagyobb. „Életemre mondom… hogy még… Sodoma se tette azt… amit te tettél…” (Ez. 16, 48)

Melyik ez a bűn? Az, hogy Sodoma és Gomora nem ment át a nélkülözések, nehézségek és a megpró­báltatások tüzén. Mert lehet, hogyha ez megtörtént volna, akkor megigazultak volna. Ők elpusztultak, belefulladtak a bőségbe.

Minket viszont az Úr évek óta belevetett a ne­hézségek, nélkülözések és a megpróbáltatások tüzébe. Belevitt minket, hogy ezáltal megigazuljunk és, hogy megszabaduljunk a bűntől. „Nem szolgáltál Istenednek, az Úrnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened. Éhezve és szomjazva, mezítelenül és mindent nélkülözve szolgálsz majd… Vasigát tesz a nyaka­dra…” (5 Móz. 28, 47-48)

Évek óta az Úr valóban egy „vasigát” rakott a nyakunkba. Mi viszont nem vesszük észre a bűn és a romlottságunk miatt. „Én az esőt is megvontam tőle­tek… Megvertelek benneteket aszállyal és gabona­rozsdával, kertjeiteknek és szőlőiteknek, fügefáitoknak és olajfáitoknak nagy részét leette a sáska, mégsem tértetek meg hozzám! – így szól az Úr… Olyan pusztulást hoztam rátok, mint amikor Sodomát és Gomorát elpusztította Isten. Olyanok lettetek, mint a tűzből kiragadott üszkös fadarab, mégsem tértetek meg hozzám!” (Ám. 4, 7, 9, 11)

És még valami. E két város, Sodoma és Gomora virágzó és fejlődő város volt. De mi haszna az anyagi felvirágzásnak, hogyha a lelkiekben romlottak voltak és ez az állapot napról napra egyre csak rosszabb lett?!

Napjainkban is sokat beszélnek a nagy léptekkel való fejlődésről, haladásról. Tele van a világ különböző gépezetekkel és találmányokkal. De mi haszna az em­beriségnek, az effajta gyors haladásnak, fejlődésnek, hogyha a lelkükben kárt okoznak, és ez az állapot egyre csak romlik és az ember egyre csak romlottabb lesz?!

Kedves testvérem! Ne csak Sodoma és Gomora történetére gondolj, hanem magadra is. Gondolkodj el azon, hogy a te életed is egy kicsit Sodoma és Gomora. Van tudásod, van házad, van pénzed és vagyonod, de mi haszna mindezeknek, hogyha az életed, a lelkivilágod romlott? Mi értelme az életednek, ha majd az utolsó napon elemészti a „tűz”, az örökkévaló „tűz”?

Jó Uram! Lehet, hogy az én éltem is egy kis Sodoma és Gomora. Lehet, hogy én is egy olyan helyen élek, amely veszélyeztetve van az örök tűztől és a pusztulástól. Ébresszél fel, Uram, ébresszél fel, hogy meglássam bűnös mivoltomat, amelyben élek! Szá­mo­m­ra jobb, ha felébresztesz a szenvedések és megpróbál­tatások vesszejével, minthogy nyugodtan éljek a bűn Sodomájában és Gomorájában, amely az örök kárhozatba visz.

Sodoma és Gomora / Iosif Trifa. – Sibiu : Oastea Domnului, 2009

Fordította: Juhász Tibor / Lektorálta: Patkás György / Segédkezett: Juhász Roland; Juhász Evelin

Următorul articol va fi publicat pe 11 ianuarie 2020
A következő cikket 2020. január 11-án teszik közzé

Lasă un răspuns